„Az telejességgel kizárt” – gonodolom, de ezt már nem mondom ki. És aztán persze jön a szokásos, a „hamarosan jönnek az unokák, gyorsan elrepül az idő”-féle elődás, pedig az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez aligha történhet meg. Persze nem megyek bele, hogy elmagyarázzam, akármilyen kicsi is valaminek a valószínűsége, attól még megtörténhet és nem kellene úgy kezelni és beszélni róla, hogy nem. Igenis feltételezzük, hogy nem mindenki tartozik minden tekintetben a többséghez, nnnna…és ez normális.
„Persze. Nincsen. Na nehogy már. Csak az anyja nem tud róla. Idióta. Képtelen normálisan beszélgetni a gyerekével. Bezzeg az én lányom mindent elmondott nekem. A mi kapcsolatunk igazi anya – lánya kapcsolat, nem ilyen izé. Méghogy nincs egy 17 éves fiúnak csaja. Jó, lehet, hogy csak tetszik neki valaki, de arról is tudnia kéne neki, ha normális anya lenne. De ez csak magával van elfoglalva. Kell is az ilyen nőnek gyerek. Jobb lett volna, ha használnak óvszert. De ez még ahhoz is hülye volt.”
El akart menni a tüntésre, de messze lakunk Pesttől, dolgozom is, egyedül még nem akart utazgatni, meg annak azért nem is örültem volna. Mondtam neki: